Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KSI KAJAK-KENU SZAKOSZTÁLYA

2009.06.04

Kép                                      

  A KSI Kajak-Kenu Szakosztálya 

 

 

Egy legenda kezdete
Amikor elhagyod a Váci út forgatagát, elsétálsz a fénylő bevásárlóközpont mellett és felszabadul a tekinteted az épülő lakópark monumentális épületeitől, kinyílik a világ. Meglátod a csodák új világát, a teret, mely mindig szelíd hullámzó melegséggel uralkodik az idő felett.

Meglátod az öblöt.
Az öblöt mely az oly sokszor rohanó és szeszélyes nagyasszony, a Duna legféltettebb kincse. Ide húzódik vissza ha fáradt, ha már nincs kedve perelni a széllel, és ha szúrják a jégtündér karmai. És ha átkelsz a hídon, cipőd megkoppantja a sziget ösvényét, beleszippantasz a Duna utánozhatatlan illatába, és feltekintesz a hatalmas fák lombjaira, rájössz, hogy az ezeréves csodák világa csak itt kezdődik.

Mert ez a világ régről való.
Itt az égbetörő fák, a szilárd föld és a mindent szelíden uraló víz örök barátságban él. És hogy a nagy, örök barátságban el ne unják magukat, megállapodtak, hogy odaveszik az emberfiát is, csak úgy, hogy legyen valami mulandó is. Oda vették hát, és kárpótlásul mulandóságáért, rábízták a jogot, hogy higgye, itt Ő az úr. De a joggal kötelességet is ajándékoztak. Aki ura kíván lenni ennek a birodalomnak, annak meg kell tanulni küzdeni, izzadni és harcolni. Az ember pedig, igen nagy örömében úgy gondolta, ha már ekkora ajándékot kapott Ő is készít valami, és megalkotta a kajakot és a kenut.

No, hát valahogy így kezdődött az a világ melybe becsöppensz ha erre jársz. És ha tűző napsütéses forró napon, vagy hideg dermesztő télben, netán hajnalban vagy késő este egy kajakost vagy kenust látsz a vízen tudd, az Ő lelke nem háborog. Ő csak azt az ajándékot viszi éppen tovább, melyet a régről valóktól kapott, és éppen jogát gyakorolja, hogy az „örök nagy barátok” urának érezhesse magát.

A legenda, mely tovább él
Kedves barátunk – mert ha már ideig eljutottál, barátunk is lettél - ha sétád folytatod, hamar rátalálsz a hatalmas fák oltalma alatt pihenő vízitelepünkre. Arra telepre, mely megannyi gyermek játszótere, serdülő tanítómestere és felnőtt barátja volt az elmúlt 40 évben. Arra a telepre, mely otthona szakosztályunknak, a KSI–nek!

A KSI-nek, ahová ha belép egy kisgyermek rögtön megérinti a vetélkedés szele, a törekvés akarata, a győzelem íze, és ahol az első vízreszállástól arra készül, hogy Ő is egyszer, ott abban a minden eldöntő „nagy döntőben” elsőként haladjon át a célon.

És hogy sorsunk mikor és hol hozz össze minket életünk „nagy döntőjével” nem tudhatjuk, de azt bizton állíthatjuk, aki a KSI-ben nőtt fel, megfogja nyerni a csatát!

És ezt a stafétabotot adják korosztályok sorra és sorra egymásnak, hogy tovább éljen a küzdés, az izzadság és a harc legendája!

Kép

 

 

 

A csodálatos újpesti-öböl, ha a Duna Plaza felől közelíted meg.       

 

 Kép                                                                                                           

 

 

 Télen is gyönyörű látványt nyújt, a nyugodt vizével, a felette repülő vadkacsákkal. 

 

     Kép

 

 

 

Izgalmas pillanatok, készülődés, vízreszállás, és maga a verseny!

 

     Kép

 

 

Egy kis nosztalgia 

      

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.